Visszakerestem, április közepén írtam utoljára az egészségügyi dolgok alakulásáról. Azt csak ideszúrnám, hogy közben a magán nődokinál kiderült, hogy itt valami félreértés történt, mert ő nem beszélt a belgyógyászommal, és azt se mondta senki, hogy császárral fogok szülni. Úgyhogy a sokadik variára hátradőltem, és azt mondtam magamban... oké, én ezen nem vagyok hajlandó többet stresszelni, beszéljenek a 36. héten egymással, ahogy a nődoki szerint időszerű lesz, aztán majd szóljanak nekem, hogy mire jutottak, hogy szeretnék, hogy megszüljek. Valahogy csak kijön az a gyerek. A bordatörésemet említve láttam a nőgyógyász szemében azt a "ja, hogy maga szerint eltört a borda, de orvos nem igazolta..." pillantást, amiből mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy olyan nagy jelentőséget ennek a szüléskor sem kell majd szerinte tulajdonítani. Tehát, így ezek voltak az előzmények.

Ma pedig visszamentem az időszerű belgyógyászati kontrollra. Vannak közületek, akik ismerik a dokimat (kinek nevét nem mondjuk ki itt), ő egy végtelen türelmes, nyugis és halkszavú ember. Tehát ha kiabálni tudna, akkor ma megtette volna. Ehelyett csak emelt hangon leoktatott hosszasan ecsetelve, hogy ő nem az alapján fogja dozírozni az Imuranomat (mind you, amire a nődoki azt mondta, hogy kifejezetten káros a magzatra), hogy ki hány évtizeddel ezelőtt hagyta abba az olvasást, és hogy a tudomány legfrissebb álláspontja szerint ez a gyógyszer semmilyen hatással nincsen a magzatra (A./ terhességkor el se jut hozzá, de ha el is jutna, a magzatnak még nem fejlődtek ki azok az enzimjei, amikkel ezt fel tudná venni, ill. B./ szülés után szoptatáskor eljut ugyan hozzá, de még akkor se indultak be a már említett enzimek). Jól felhúzva magát elmondta, hogy a jövő hétre összeszed nekem minden tanulmányt, mert jogom van megismerni, hogy melyek a legfrissebb kutatások a témában, és végső soron nekem kell meghoznom a döntést. Az Imuran elhagyásáról szó sem lehet, mert szerinte enélkül még teherbe se tudtam volna esni, főleg meg a babát kihordani nem, tehát dönthetek, hogy az Imuran mellett vagy szoptatom a gyereket (szerinte ez nem káros), vagy "a könnyebb utat választom, és tápszerezem". Tettem persze pár próbálkozást a közbeszólásra, pl. mikor megkérdezte, hogy "Ki ez az orvos, aki ezt mondta??????" Hát mondom, ezt lényegében az összes elmondta, a genetikus, az OTI-s körzeti és mindkét magánorvos... Húha, olaj volt a tűzre. "Jól van, konzultáljunk csak, majd én megmondom neki...!!" Tudom, hogy mindannyian szerettetek volna már akkora sztárok lenni, hogy orvosok vesszenek össze rajtatok. Én mondom, nincs is jobb, mint balfasz postást játszva hordozgatni a kis kölkömet mindhez, és minden alkalommal lebaszva lenni - valaki más szakvéleménye miatt. Emellett azt is mondta a belgyógyász, hogy az ő szakvéleménye teljesen egyértelmű a szülést illetően: mindenképpen császár kell szerinte, a májam miatt is, pláne meg a bordatöréseim miatt, nem kell szenvedtetni feleslegesen, nehogy még több csont törjön. (Mondjuk Cs kínjában már csak röhögött, mikor a 615. verzióban mondták, hogy tutihótbiztosan ez vagy az lesz.)

Összefoglalván: Még kiderülhet, hogy az Imuran nem is káros, és szoptathatok is. Elképzelhető, hogy akkor mégis császár lesz. Tehát két valóban jó hír (ha igaz), csak enyhén felkavaró csomagolásban. No, azért az élmény okán kellően pissed off lettem, úgyhogy itthon első dolgom volt összerakni és betolni az arcomba egy tál epres mascarpone krémet. Nekem orvos mondta, hogy egyek rendesen.

Holnap pedig konferencia előadás Pesten. Stay tuned.