Első napok

Elárulhatom Nektek, hogy rettenetesen élvezem a szabadság első napjait, és még csak naplopó senkiházinak sem érzem magam - először életemben nem az motoszkál bennem, hogy hm, hm, mit kell csinálnom, nem ülhetek itten ölbe tett kézzel, meg nem fetrenghetek egész délelőtt a kanapén, mert de. Sőt, kell is a pihenés, a gyermek szereti, meg azt hiszem, az én (fejben biztosan) túlpörgetett életmódomnak is alkalmazkodnia kell már végre-valahára. Bevallom, bejön nekem ez a kismama feeling, mert múlt pénteken úgy éreztem, megmozdult a kölök, aztán azt is olvastam, hogy 16-17 hét hetes kortól már hall is a baba, úgyhogy 1. Cs kiolvasta az okos internettről, hogy Mozartot kell vele hallgattatni, mert attól lesz k. okos (már odakészítette Foobarba az összeállítást) - A végső cél persze atomfizikust nevelni belőle, vagy jobb híján festőművészt, de utóbbi esetén majd sokat rakunk félre, hogy tudjuk támogatni munkanélküliként. 2. Vettem két mesekönyvet, és néha azt olvasgatom, mert állítólag pszichomókusok kimutatták, hogy a gyerek később is felismeri ezeket a versikéket, meséket, dalokat (utóbbit nálam nem, a gyerek születés után önként jelentkezne, hogy ólmot öntsenek a fülébe), és megnyugtatják majd őt csecsemőkorában. Egyébként épp akkor rúgott egy hejre kis karatéjos oldalrúgást, mikor mesét olvastam neki, szóval vagy adta neki (én ebbe a boldog tudatba ringattam magam), vagy szerette volna közölni, hogy "hagyjuk ezt a nyálas szart". Mellesleg vettem Kippkopp könyvet, amit ha valaki ismer, akkor kispirospont.

Na és végül, de nem utolsó sorban: két hete voltam belgyógyásznál, és képzeljétek, a terhesség hatására javultak a májeredményeim!! Ami persze nem azt jelenti, hogy elhagyhatom a gyógyszereket, de most viszonylag alacsony dózis mellett is szépen javul minden. Nevetett is a dokim, hogy úgy látszik, ez lesz a terápia, én meg készültem rákontrázni, hogy "mögmondta hát mögmondta".