Gyors update a jelenlegi helyzetről: eddig a házban minden menő, annyira zsír, hogy minden lomunknak van helye még táncolni is, és van most már 8 Mbit/s letöltési sebességű "Professional"(!) netcsomagunk attól az egy szem szolgáltatótól, aki hajlandó mikrohullámon keresztül falura is szolgáltatni. No de sebaj, a munkához most úgy tűnik, elegendő lesz... Mellesleg már csak 3,5 hetet dolgozok, és Nektek elárulhatom, hogy már alig várom a végét. Nem azért, mert baj van vele, hanem mert 1. nagyon elfáraszt egy napot végighúzni, még akkor is, ha épp nem vagyok rosszul, 2. mire este végzek, annyira lemerülök, hogy képtelen vagyok kimozdulni, aminek az az eredménye, hogy teljesen kezdek bezárkózni. Szóval ha valaki szegény otthonülő kismamát szeretne látogatni februári nyomorában, csak szóljon! :)) Azt nem garantálhatom ugyan, hogy végig ébren is maradok, mikor itt vagy, de egy próbát megérhet. Sör lesz.
Amúgy a hét eddig elég foscsi volt jólléti szempontból, mert 3 napig éjjel-nappal fájt a fejem (és ilyenkor ugye nem szabad gyógyszarozni), majd tegnap elmentem reggel 8-ra éhgyomorra vérvételre, ahol még arra is 40 percet állítottak 7 üveg vérért, hogy a nyavalyás papírt bevegyék, én meg már majdnem elájultam, a fejem meg szét akart robbanni. Azzal vigasztalom magam, hogy ettől a héten már csak jobb lehet. Az #picsogás c. bejegyzést olvashattátok.