Svájci kuglóf

        Történt ugyanis, hogy évfordulónk volt (30-on túl az ember már nem árulja el, hogy hanyadik), aztán meg gondoltam egy nagyot, és felficcentem a netre. Cs nagy vágya volt, hogy eljusson egyszer Svájcba, és vettem nekünk repülőjegyet egy hosszú hétvégére. A jól sikerült vásárlást követően kiokoskodtam, hogy nem adom ám könnyen az ajándékot, hanem egy kis asszociációs játékot csempészve a dologba, a fehér borítékom mellé sütök egy svájci kuglófot. Hogy nem tudod, milyen az a svájci kuglóf? Aaaz a kisebb gond! Az már nagyobb, hogy Cs se hallott róla sose. Így aztán az átadás átment barchobázásba, én meg a végén megmondtam, neki, hogy hol a latinos gasztrotudás ember, mi az, hogy nem ismered?? Az égés ott jött, hogy a neten rákeresve a nulla, ismétlem nulla találat jött fel erre a nyomorult kuglófra. Amit az én Anutám oly nagy szeretettel szórt porcukorral téli estéken, az valószínűleg nyomokban sem tartalmazott Svájcot, csak a receptadó vert át minket kegyetlenül. Na de hát, azt is megtudtam egyszer, hogy nincs Mikulás...

         A sütiben viszont sok örömünket leltük, és hamarosan elérkezett az utazás ideje is, október 31-én célba vettük Genfet, vagy ahogy az ott élők frahnsziául zsözsögik: "Zsönev". Már a neve is milyen finom! Az utazás annyira flottul ment, hogy azóta is teljesen le vagyok nyűgözve, micsoda svájci pontossággal áldotta meg az utazásunkat az ég: a repülő rendben odaért, fapadosokat megszégyenítő hibátlansággal. Majd a genfi reptéren szembetaláljuk magunkat a felirattal, hogy "Üdvözöljük Genfben, városunk ingyen vonatjegyeket ajánl fel a városba érkezőknek. Kérjük fáradjanak az automatához, és vegyék át a jegyüket." A vonat egy megállót tesz meg, és 6(!!) perc alatt elrepít minket a belváros szívébe. A szállásunk gyalog is közel van. A szoba szép és tiszta, a recepción pedig megajándékoznak minket egy közlekedési bérlettel a tartózkodásunk idejére, ami buszra, vonatra, metróra egyaránt jó. A megálló 20 méterre van a szállásunktól. Nem csak kiírják, hogy mikor jön a busz, hanem pontosan jön is. Pontosan 10 percenként.

        Pénteken a macskaköves utcás óvárosi részt jártuk be, amely egy kisebb dombon fekszik a genfi tó felett. Itt a katedrális és a sok szép ódon épület mellett a Maison Tavel volt nagy élmény, amely egy Genf egyik legrégebbi házából kialakított várostörténeti múzeum. Bemutatja a város kialakulását, kiállítottak benne egy hatalmas terem méretű makettet Genf 15. századi képéről, az alsóbb szinteken pedig a 19. századi lakószobákat lehet megtekinteni. A földszinten egy szürke városdomborzatot  készítettek, ami mellé ülve, és egy gombot megnyomva rávetítik a domborzatra Genf régi térképeit, és ezek segítségével mutatják be a város építészeti fejlődését. A műsor néhány részében még régi festményeket is bemutatnak, amelyen megnézik, hol, a tó melyik partján állhatott az ábrázolt személy, ha ez és ez volt a háttérben (persze nem a mai városias látképpel, hanem az akkori fás domboldallal). Nem mellesleg mivel a várost kb. 80%-ban körbeveszi a francia határ, és a tó maga is a határ mellett húzódik, tiszta időben látszik a Mont Blanc havas csúcsa. (Mi is fotóztunk egy olyan vonulatot, amiről azt gondoltuk, hogy az az lehet...) A nap második megkoronázása a Patek Philippe Múzeum volt, ahol bemutatták az órakészítés mesterségét, és a 15. századtól kezdve napjainkig láthattunk órákat (ingaóra, zsebóra, karóra, ékszeres medálóra, tükörbe épített óra...), valamint egy külön emeleten pedig csak a Patek Philippe műhely darabjait állították ki. Itt nem lehetett fotózni, de a linket érdemes megnézni! Az estét a tó partján zártuk, a Jet D'Eau-t csodálva. Bár ez a város jelképévé vált vízsugár nekem elsőre egy kicsit touristy-nak hangzott, de azért igazán kellemes volt a hangulata. Azt persze mondanom sem kell, hogy a város pazarul gazdag, kb. minden második boltja órát és ékszereket árul, és minden tóparti épület tetejét valamely számunkra teljesen ismeretlen bank neve vagy óramárkák neve díszítette. A gazdagság mellett piszkosul drága is: évek óta ott van a világ legdrágább városainak tízes listáján.

        A szombat délelőtt a CERN-ben telt, ahol megnéztük a Universe of Particles kiállítást. Ez egy kifejezetten ismeretterjesztő kiállítás, ami azt célozza, hogy minél többen megismerjék az univerzumunk születéséről és a kapcsolódó csillagászati és fizikai kutatásokról szóló projekteket, és persze a nagy részecskegyorsító működését. Találtam youtube-on egy felvételt arról a 6 perces előadásról, amit ott vetítettek, szerintem ez egy nagyon izgalmas kis ízelítő: http://www.youtube.com/watch?v=lTP2udjbB0M. Én nem sokat tudok a csillagászatról és a fizikáról sajnos, úgyhogy szegény Cs-t totál lemerítette, hogy mindent elmagyaráztattam vele a kályhától Big Bangtől. Most már úgy érzem, kicsit kapiskálom a témát. A délutánt a tó partján sétálgatva töltöttük, és kitaláltuk, hogy elsétálunk a város északi részére az ENSZ épületeihez, és megnézzük a Nemzetközi Vöröskereszt múzeumát. Sajnos mire odaértünk ez utóbbi már bezárt, de még így is jó kis sétát tettünk, és sokat láttunk. (Jó) étel mániások révén nem maradhatott ki egy kis éttermi kalandozás sem: az utolsó estére kinéztünk egy Michelin Guide ajánlásos éttermet, ahol az az isteni szerencse ért minket, hogy aznap este egy párizsi vendégszakács, bizonyos Thierry Marx készített exkluzív degusztációs menüt. Nem lehetett nem élni a lehetőséggel, a vacsora hibátlan volt! Ott már kezdtünk gyanakodni, hogy a fickó nagy név lehet, mikor Cs megkérte a cincért, hogy legyen kedves felírni a menükártyánkra a séf nevét, mire ő: "Szeretnének esetleg egy séf által dedikált menülapot?" Majd előhozott egy piros szalaggal átkötött, előre dedikált lapot. Itthon utánaolvasgatva azt találtuk, hogy Thierry Marx nagyjából Heston Blumenthal francia megfelelője: http://buvosszakacs.blog.hu/2010/09/04/thierry_marx. Tény, hogy ez a vacsora színvonalban igen magasra tette a mércét még az eddigi gasztronómiai élményeinkhez képest is.

Vasárnap 2-kor indult a repülő, bár én legszívesebben még mindig ott window shoppingolnék..., annyira megtetszett a város kifinomult franciássága, svájci pontossága és udvariassága.

Gondolom mire idáig eljutottatok az olvasásban, párszor megfordult a fejetekben, hogy miért nem bírok rövidebben fogalmazni. De gondoljatok csak arra, hogy a családomnak ettől még sokkal részletesebben meséltem el a dolgokat, és nekik még panaszkodni sem volt szabad, mert lefizettem őket nettó egy kiló svájci csokival.


KÉPEK ITT.