Majdnem egy hónapja nem írtam, így valószínűleg még tovább zsugorodott olvasóim maroknyi serege... dddeviszont ("olyan nincs, hogy deviszont, vagy az egyik, vagy a másik" Tomtom...) voltak történések, és ezeket örömmel osztom meg Veletek.
Már az is nagyszerű, hogy zsinórban kétszer is együtt ebédeltem a nagytiszteletű Oláh Tímea művésznővel (nem én vagyok, hanem a druszám, aki bábszínész). Olyan ritkán adódik ugyanis alkalmunk összehozni találkozót, hogy ezeket az órácskákat meg kell becsülnünk! :) És mivel épp októberben játszották a Rózsa és Ibolya című előadásukat a Vojtinában, meghívott minket, hogy szakmai jeggyel nézzük meg őket egy vasárnap, sőt VIP-ként még a bábszínház kulisszái mögött is végigvezetett minket. Császárság, mi?
Felejts el mindent, amit gyerekkorodban a bábszínházból láttál. A ma bábszínháza nem holmi gagyin elváltoztatott hangú, függöny tetején kibújó egykezes bábuk kardozása (gyerekkoromban rémesen untam). A ma bábszínháza szeánsz. Mozgásszínház. Felnőtteknek (is) járó szórakozás, ha még mindig van kedvük gyereknek lenni. (Például jobban szórakoztam, mint a Harcsa Veronika koncerten...) Ha van kedvetek menni, csak szóljatok, én szívesen mennék máskor is! És nem csak gyerekek vannak (de ha gyerek vagy, rakhatsz magad alá feneket emelő párnát :D).
Teljesen belemerültünk a mese világába: a színpadi leplek játékába, a feszültségbe, hogy kik állnak még a szerelmesek útjába, a mostoha lóvá való átváltozásába, a ló és a herceg lassított felvételhez hasonló párharcába. Néhány fotó ITT. A képen látható bábok kb. két méter magasak, több kiló súlyúak, és vagy belebújtak a színészek a ruháikba, vagy a hátul lévő falécekkel tartották és irányították őket. Nagyon tetszett, hogy a ruhák készítője olyan részletekre is odafigyelt, hogy a rózsakirály és felesége fejdíszén a királynak tövisek, a királynéén rózsák voltak, a kisded teste pedig egy rózsa feje volt. Imádom, amikor egy koncepció ilyen szépen átgondolt, végigvezetett. A hatalmas fehér leplek hangulatot teremtettek, osztották és teremtették a teret és anyagot (pl. víz).
Az előadás után bekukkantottunk a színpad mögé, láttuk az öltözőket (ahova a virágokat küldik), és elsétáltunk az asztalosműhelytől a varrodáig. El tudtam veszni.... Apukám eredeti szakmája rádió-tv műszerész volt, és anno a Tótfalusi téren (na ki tudja, hogy most mi a neve?) és a Mester utcán volt a szervizük. Imádtam, mikor betegség vagy szünet miatt ott tölthettük a napot a tesómmal: nem volt bonyolult a hely, körbejárható műhely, de rengeteg volt a plafonig érő polc, és rajta a millió kacat, a műszaki cuccok, a csavarok, forrasztópákák (és milyen jó szagot árasztottak az egész műhelyben!). Lehetett bújócskázni a sötét sarkokban, meg játszani a szervizbe vitt távirányítós autókkal, amilyenünk nekünk nem volt, de ott aztán kifulladásig azt hajtottuk. Kicsit a bábszínház is erre emlékeztetett. Biztos innen indult, hogy milyen jó dolog egy műhelyben elszöszmötölni.
Már az is nagyszerű, hogy zsinórban kétszer is együtt ebédeltem a nagytiszteletű Oláh Tímea művésznővel (nem én vagyok, hanem a druszám, aki bábszínész). Olyan ritkán adódik ugyanis alkalmunk összehozni találkozót, hogy ezeket az órácskákat meg kell becsülnünk! :) És mivel épp októberben játszották a Rózsa és Ibolya című előadásukat a Vojtinában, meghívott minket, hogy szakmai jeggyel nézzük meg őket egy vasárnap, sőt VIP-ként még a bábszínház kulisszái mögött is végigvezetett minket. Császárság, mi?
Felejts el mindent, amit gyerekkorodban a bábszínházból láttál. A ma bábszínháza nem holmi gagyin elváltoztatott hangú, függöny tetején kibújó egykezes bábuk kardozása (gyerekkoromban rémesen untam). A ma bábszínháza szeánsz. Mozgásszínház. Felnőtteknek (is) járó szórakozás, ha még mindig van kedvük gyereknek lenni. (Például jobban szórakoztam, mint a Harcsa Veronika koncerten...) Ha van kedvetek menni, csak szóljatok, én szívesen mennék máskor is! És nem csak gyerekek vannak (de ha gyerek vagy, rakhatsz magad alá feneket emelő párnát :D).
Teljesen belemerültünk a mese világába: a színpadi leplek játékába, a feszültségbe, hogy kik állnak még a szerelmesek útjába, a mostoha lóvá való átváltozásába, a ló és a herceg lassított felvételhez hasonló párharcába. Néhány fotó ITT. A képen látható bábok kb. két méter magasak, több kiló súlyúak, és vagy belebújtak a színészek a ruháikba, vagy a hátul lévő falécekkel tartották és irányították őket. Nagyon tetszett, hogy a ruhák készítője olyan részletekre is odafigyelt, hogy a rózsakirály és felesége fejdíszén a királynak tövisek, a királynéén rózsák voltak, a kisded teste pedig egy rózsa feje volt. Imádom, amikor egy koncepció ilyen szépen átgondolt, végigvezetett. A hatalmas fehér leplek hangulatot teremtettek, osztották és teremtették a teret és anyagot (pl. víz).
Az előadás után bekukkantottunk a színpad mögé, láttuk az öltözőket (ahova a virágokat küldik), és elsétáltunk az asztalosműhelytől a varrodáig. El tudtam veszni.... Apukám eredeti szakmája rádió-tv műszerész volt, és anno a Tótfalusi téren (na ki tudja, hogy most mi a neve?) és a Mester utcán volt a szervizük. Imádtam, mikor betegség vagy szünet miatt ott tölthettük a napot a tesómmal: nem volt bonyolult a hely, körbejárható műhely, de rengeteg volt a plafonig érő polc, és rajta a millió kacat, a műszaki cuccok, a csavarok, forrasztópákák (és milyen jó szagot árasztottak az egész műhelyben!). Lehetett bújócskázni a sötét sarkokban, meg játszani a szervizbe vitt távirányítós autókkal, amilyenünk nekünk nem volt, de ott aztán kifulladásig azt hajtottuk. Kicsit a bábszínház is erre emlékeztetett. Biztos innen indult, hogy milyen jó dolog egy műhelyben elszöszmötölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése