Az ember, meg most már a hiánya, megtörte a lendületemet, már ami a tanulást illeti. Egy 100 oldalas tanulmányon nyammogok már több órája, csigalassúsággal haladva. Pedig ezt ma be kell fejezni. Posztoljatok csak fácsén, hadd nézegessem, és ne kelljen tanulnom. Még Hoffman Rózsa legújabb okosságai is jobban lekötnek, mint a kutatás, brrrr. De mást sincs kedvem csinálni, még ebédet se, ezért szörnyű tettre vetemedtem. PB&J szendvicset eszek.
Valamelyik este sörözés mellett arról konverzáltunk a lakótárssal, hogy ő vajon megeszi-e azt a borzalmasnak hangzó mogyoróvajas-lekváros kombót. És ő megeszi, de ami még rosszabb, még szereti is. Másnap reggel ki is próbáltuk. Szokás szerint a kenyérre rákenik a mogyoróvajat, majd erre a lekvár, és evés (PB&J = peanut butter and jelly sandwich). Az első döbbenet akkor jön (nekem még anno 2006-ban), mikor rájössz, hogy hát a mogyoróvaj az így baromira nem Nutella. Ugyanis nem édes, hanem sós, mintha földimogyorót ennél krém formájában. Ami sózottan vagy sótlanul, de azért csak sós, na. És ebből a csodából van creamy (lágy krémes) és crunchy (mogyoródarabokkal). Kenés előtt egy kenőkéssel felkevered a cuccost a dobozban, hogy összekeveredjen a tetejére kivált mogyoróolaj az alatta levő matériával. Egy adag (ajánlottan 32 g) 210 kalória. Az igazi klasszik hozzávaló egy jó cukros fehér kenyér, amire vastagon felviszed a mogyoróvajat, majd rá a lekvárt. Az eredmény irtó tömény, fulladás elkerülése végett kis falatokban javallott enni, ugyanis a mogyoróvaj tapad a szájpadláshoz. Aznap inkább már ne is egyél semmit, mert hízni fogsz, mint egy malac.
És igen, annyira lusta voltam ma, hogy kentem magamnak egy ilyen kenyeret, és most ezt eszegetem, pedig már a kipróbáláskor megfogadtam, hogy ezt a sz***t nem nem soha többé. (Most is újra, még mindig ugyanolyan rossz.) De hogy megennék most egy olasz kagylós spagettit, óó!!!
Valamelyik este sörözés mellett arról konverzáltunk a lakótárssal, hogy ő vajon megeszi-e azt a borzalmasnak hangzó mogyoróvajas-lekváros kombót. És ő megeszi, de ami még rosszabb, még szereti is. Másnap reggel ki is próbáltuk. Szokás szerint a kenyérre rákenik a mogyoróvajat, majd erre a lekvár, és evés (PB&J = peanut butter and jelly sandwich). Az első döbbenet akkor jön (nekem még anno 2006-ban), mikor rájössz, hogy hát a mogyoróvaj az így baromira nem Nutella. Ugyanis nem édes, hanem sós, mintha földimogyorót ennél krém formájában. Ami sózottan vagy sótlanul, de azért csak sós, na. És ebből a csodából van creamy (lágy krémes) és crunchy (mogyoródarabokkal). Kenés előtt egy kenőkéssel felkevered a cuccost a dobozban, hogy összekeveredjen a tetejére kivált mogyoróolaj az alatta levő matériával. Egy adag (ajánlottan 32 g) 210 kalória. Az igazi klasszik hozzávaló egy jó cukros fehér kenyér, amire vastagon felviszed a mogyoróvajat, majd rá a lekvárt. Az eredmény irtó tömény, fulladás elkerülése végett kis falatokban javallott enni, ugyanis a mogyoróvaj tapad a szájpadláshoz. Aznap inkább már ne is egyél semmit, mert hízni fogsz, mint egy malac.
És igen, annyira lusta voltam ma, hogy kentem magamnak egy ilyen kenyeret, és most ezt eszegetem, pedig már a kipróbáláskor megfogadtam, hogy ezt a sz***t nem nem soha többé. (Most is újra, még mindig ugyanolyan rossz.) De hogy megennék most egy olasz kagylós spagettit, óó!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése