Már többen is mondták nekem, hogy hülyére dolgozom magam, de egyszerűen nem bírok leállni.
Szerintem kb. évek óta nem volt időm csak erre koncentrálni, és az agyam most be akar szippantani mindent, amit csak tud, de azonnal. De amúgy ésszel még én is látom, hogy nem annyira kéne a hét 6-7 napján kutatással foglalkozni, mert még dull girl leszek. Tulképp az a baj, hogy a clevelandi utazás miatt spórolok, és ezért nem megyek minden hétvégén New Yorkba császkálni. Aztán ha meg már nem kirándulok, mit csináljak itthon? Tévézés nem érdekel, regényt minden nap olvasok, sportolok is. És igen, sajnos nem iszom rendesen. Festeni kéne, már kb. sajnos elfelejtettem. :((
DE egy hét múlva jön a Kánaán (két lábon, vagyisnem, repülőn), aztán akkor eldobom majd a kaszát meg a kapát, és egy hétig nem lát itten senki.
És még egy jó hír a mai napra: a kedvenc témavezetőm gründolt nekem egy kiruccanást a minnesotai Immigrant History Research Centerbe, amire kapok kutatói utazási támot, és ha minden jól megy, ingyen szállást. Ez az élet Babolcsai néni!