Ez a cipő szerintem állat.

Ma irtó sokat tevékenykedtem, takarítottam, felmostam, mostam, vasaltam, még hajat is mostam. Bizony ám, igazi feleségalapanyag vagyok. Aztán eltekertem, hogy találkozzak első alkalommal a témavezetőmmel, aki egy igazán szimpatikus fej, és bár ágyat vásárolni valami érthetetlen oknál fogva nem akart eljönni velem, mégis nagyon készségesen mondta, hogy bármilyen személyes vagy szakmai ügyben bátran keressem. Amerikai létére magyar történelemmel foglalkozik, és én őszinte smúzolás céljából el is olvastam egy cikkét a találkozó előtt. Bár szerintem anélkül is foglalkozik majd velem, mert megbeszéltük, hogy hetente egyszer leülünk egy kávéra.
Egyébként egészen jól haladok ahhoz képest, hogy kedd van, mert elköltöttem már irtó sok pénzt (megjött az ágy, áááháháháháháháááá), meg legalább kétszer majd' megdöglöttem az új biciklimen (ez a város tele van aljas emelkedőkkel, a híd felé vidáman és bohón suhanok downhillben, utána meg lihegve erőlködök felfelé, és ezt oda is, vissza is, hát nincs mit tenni, a "csontos" fenekem (tesóm mondta) még puhány is, de hazamenni istenuccse olyan combokkal fogok, mint a gyorskorcsolyázók) ÉÉÉÉÉS felvettem a kapcsolatot egy halom emberrel (témavezető, könyvtáros, az Amerikai Magyar Alapítvány vezetője, illetve az itteni magyar református templom lelkésze). Ezen kívül büszkén kikölcsönöztem négy darab könyvet és megnéztem a gymet, ahova nem engedtek be, mert nincs kész még az online kódom. Bár, ez a megnézés még azelőtt volt, hogy ráültem a Mongúzra.
Azért elmesélem azt a tanulságos módszert, ahogy az egyetemi diákomat készítették hétfőn. Először is félórát utaztam az egyetemi buszon, majd 10 percet sétáltam a Center for European Studies épületéhez, ahol egy nagyon kedves középkorú hölgy fogadott. Elővett 3 nyomtatványt, majd leült az ÍRÓGÉP elé. Miközben pötyörészett, vidám odafordult, és megjegyezte, mennyivel egyszerűbb és jobb megoldás is ez annál, mintha a számítógép előtt kellene ezt csinálni! Majd ezt elfaxolja egy központba, ahol feldolgozzák, bepötyögik, és generálnak nekem egy online kódot, amivel hozzáférek a könyvtári adatbázisokhoz, bemehetek a gymbe, meg pl. bérelhetek vele biciklit. (Addig félember vagyok.) Most kicsit lassabban megy a dolog, mert még nem kezdődött el a félév, de péntekre valószínűleg meglesz. Nos, én büszke bölcsész vagyok, de ezen az amatőr módszeren lassan már a magyar közintézmények is túlléptek. 6 év IT-n töltött múlttal viszont egyenesen elfüstölt az agyam. Mindegy, legalább kölcsönözni tudtam. És amúgy a néni tök jó fej volt. Mondta, hogy adnak nekem ott egy irodát, de mivel nekem Csajágaröcsögealsó helyett főleg a belvárosban lesz dolgom, úgy döntöttem, hogy egyelőre nem veszem igénybe a lehetőséget.

Megöltük a kanapét, és hasonló mókaságok

Ugyebár említettem, hogy az ágynak mennie kell, mert nem bírom, hogy éjjel minden bordám közé befurakodik egy rugó. Még fakírnak is szánalmas lennék. Szóval rendeltem egy új matracot, királynői méretben, és akkor nem csak aludni, de még trónolni is tudok rajta. Allison tegnap estére áthívta egy barátját, Jot, hogy segítsen szétszedni a kanapét. "Ő az a nő, aki mindig mindent azonnal tud, és mindent a legpraktikusabban old meg." Másnap a csaj becsengetett egy rekesz sörrel és egy szerszámosládával, és nekiálltunk a feladatnak. Elöljáróban: Jo 6 évet szolgált az Amerikai Légierőnél (bár háborúba nem ment), jelenleg a Tűzoltóságnál dolgozik (és itt a nők is mennek bevetésre), van kiképzése többek között búvármentésre is (állítólag ott jellemzően már nem sokat lehet tenni, mert egy felnőtt ember kb. 5 perc alatt megfullad, és érdekes módon a gyerekeknek még van esélyük 10-15 perc után is, most ne kapj a szívedhez, Édesanyám), és amúgy van egy Harley Davidsonja. Előre is elnézést kérek barátaimtól, de Jo férfi ismerőseim kb. 80%-ánál férfiasabb kisugárzással bír. Férfi barátaimhoz szólva természetesen ő is a "she's not for you" csoportot képviseli. És egyébként baromi jó fej, a bikilit is tőle vettem.
No de vissza a kanapéhoz. Kiderült, hogy mire Jo jött, a főbérlő már jelezte Allisonnak, hogy a szófa megszolgálta idejét, elimináljuk. De ehhez le kellett vinni egy igen keskeny és meredek lépcsőn. Jo fejében azonnal meg is született a gondolat, hogy egyszerűen csak dobjuk ki az erkélyen. Allison enyhén elsápadt, és megsajnálta a kanapét, hogy csak így egyben..? Úgyhogy nekiálltunk, és atomjaira szedtük a cuccot a szétcsavarozható dolgokon túl néhány jó minőségű késsel, kalapáccsal és puszta testi erővel, majd darabonként dobáltuk ki az erkélyen. Ezt követően vidáman sörözgetett-pizzázgatott a társaság még vagy egy órát. Eddig tök szimpik a lakótárs barátai, péntekre Allison szervez ide egy kisebb összejövetelt.
Ezen kívül nem történt más érdekes, kivéve hogy a köcsög Mongúz feltörte a fenekemet. Meg hogy a kötelező kiegészítők (irtóerős kombinált U-lakat, lámpák, csengő, utóbbiból nem volt katicás) többe kerültek, mint maga a keró. Nem baj, ha beledöglök is hazacipelem szép Öcsémnek, a Magyar Bárónak.

Walk like a queen

Tegnapelőtt vásároltunk egy hejre magassarkú kurvarobogót, ebben fogom sztárként végigkrúzolni Horvátországot. Ha törött lábbal jönnék haza, akkor leestem róla.