Előre is exhumálom* magam, amiért a blog mostanában kezd olyanná válni, mintha az állapotos Bálint gazda szövegezné... de hátha feldob Titeket, hogy a mai poszt kedvéért még Nigella Lawsonnal** is sikerült találkoznia. Megsütöttem ugyanis életem első kovászos kenyerét:

Pont olyan lett a belseje, mint azoknak a puha, levegős gyökérkenyereknek, amit frissen sülve lehet kapni, vagy jó éttermekben szeletelve várakozás idejére tesznek eléd házi vajjal és krémekkel. Mmmm... De az igazán jó, hogy a legjobb pillanat az volt, mikor a recept szerint kellett (amúgy csak 2-2 percekre) gyúrni és hajtogatni a tésztát. Na, akkor akkora flow jött rám, meg hú, olyan felnőttnek kezdtem érezni magam :)), hogy én kenyeret sütök!! Kenyeret dagasztani meg sütni (és totál felesleges lenne megvenni hozzá a kenyérsütő masinát) az olyan pozitív dolog, tényleg, létrehozol valami elemit a lisztből meg a vízből, stb... Már láttam magam előtt, hogy milyen poén lenne brahiból áthívni pár kattant gasztrobuzi ismerőst (igen, lszi mindenki vegye magára, akinek inge), és velük együtt sütni kenyeret meg pizzát - amolyan ki-ki a magáét, csináljuk együtt alapokon, meg úgy az együttlét kedvéért.

Itt közben az is az eszembe jutott, hogy ááá, tehát a kovásztól van olyan jellegzetes szag a sütödékben (a mi kovászunkat Cs szeretettel nevelgeti-etetgeti már hetek óta), és hogy milyen jó is ez a szag, és én amúgy is mennyire szeretek egy csomó szagot. Egy pár azokból, ami most az eszembe jut:
- kenyérillat és sütödék
- földszag
- dohszag az egyik nagyimék kocsiszínjében, meg a másik nagyimék belvárosi lépcsőházában
- könyv- és könyvtárszag
- benzinszag
- a bőr illata (állati bőr - Apukám ugyanis bőrszobrokat és képeket készít, és ez gyerekkorom egyik meghatározó élménye, de kb. mindenben szeretem, kabátban, övben, táskában is)
- és itt ezt majd még folytatom, mert amúgy baromi hosszú a sor, csak most épp ennyi jutott az eszembe.

Közben nőnek a palántok is, bár ma ezt a képet kaptam egy piacon járó ismerőstől, amitől azért kissé elsápadtam:

Nem tudom, hogy mikor ültették ezeket a rutinos piaci nagyik, és hogy mit tudhatnak, de szerintem tuti valami gyorsítóval kezelték őket, ne dőljetek be nekik!! Magról vetni a menő! Yolo!

* jó-jó, csak viccelek
** nemszeretem

Mióta van kertünk, végre elkezdhetek hódolni annak a régi vágyálomnak, hogy egyszer majd nekünk is lesz veteményesünk, ahol pár alapvető zöldséget meg fűszernövényeket tudnánk termeszteni. Nem igazán származok (csak félig) ősi földműves családból, és az évek óta tartó próbálkozások, hogy némi bazsalikomot és rozmaringot életben tartsunk a lakásban, rendre kudarcot vallottak eddig. Na de majd most! A világ felismeri tehetségünket! Szóval rákattantam a netre, és olvasgatok a témában, meg rendeltem mindenféle magokat, amikből nagy szerencsével még nekem is lehet palántám... Majd ha lesz valami kezdemény, lelkesen posztolgatok róla még élő korában.

A másik - itt jön a reklám helye -, hogy pár alkalommal már rendeltünk dolgokat a Friss Kosárról, aminek az a koncepciója, hogy helyi v. viszonylag közeli termelők termékeit árusítják. Előrebocsátom, hogy eddig is igyekeztünk a bio vagy jobb minőségű termékeket leemelni a polcról, tehát nem a legolcsóbb termékeket kerestük feltétlenül a boltokban. Viszont, nyilván ha az ember megteheti, szerintem megéri a jobb minőségért picit többet kiadni. Pláne, hogy most fedeztem fel, hogy a csirkehúsok pl. néha több száz forinttal verik az ugyanilyen termékek (Boldog csirke) hiperes árait, és még 6500 Ft felett ingyen ki is szállítják a rendelést. Az eddig rendelt dolgok (hús, kenyér, tejtermékek, zöldségek) mind szépek és finomak voltak - finomabbak a bolti társaiknál. Egy szó mint száz, szerintem megér egy próbát ez a dolog, és mellette az ember még a helyi termelőket is támogatja - amíg ki nem nőnek a paradicsom és bazsalikom ültetvényei a saját kertjében, meg nem süti a saját kenyerét - amiről legalább biztosan tudja, hogy mi van benne.   

Ezt a posztot azonnal el is látom az #Aldiháziasszonyai taggel.

KÁCIÓ!

Egyébiránt mióta terhes vagyok, nem igazán kívánom az édes kajákat (se csoki, se más édesség), a sósakat viszont nagyon is. A szivatás, hogy lil'mamáknak nem lehet olyan húsokat enni, amelyeket csak szárítottak v. füstöltek, de nincsenek főzve/sütve = a felvágottak 70%-a tiltólistás. A sült sonkák és társaik már a fülemen jönnek ki...

Múlt héten viszont itthon voltak tesómék, és a sógorom kicsapott elém egy nagy darab illatozó zsírszalonnát, kenyeret és savanyú káposztát. Majd elkezdte gyártani a katonákat... Elsápadás után gyorsan kisírtam magamnak három katonát... Ekkora gasztroorgazmusban már rég volt részem!

PB&J

Az ember, meg most már a hiánya, megtörte a lendületemet, már ami a tanulást illeti. Egy 100 oldalas tanulmányon nyammogok már több órája, csigalassúsággal haladva. Pedig ezt ma be kell fejezni. Posztoljatok csak fácsén, hadd nézegessem, és ne kelljen tanulnom. Még Hoffman Rózsa legújabb okosságai is jobban lekötnek, mint a kutatás, brrrr. De mást sincs kedvem csinálni, még ebédet se, ezért szörnyű tettre vetemedtem. PB&J szendvicset eszek.
Valamelyik este sörözés mellett arról konverzáltunk a lakótárssal, hogy ő vajon megeszi-e azt a borzalmasnak hangzó mogyoróvajas-lekváros kombót. És ő megeszi, de ami még rosszabb, még szereti is. Másnap reggel ki is próbáltuk. Szokás szerint a kenyérre rákenik a mogyoróvajat, majd erre a lekvár, és evés (PB&J = peanut butter and jelly sandwich). Az első döbbenet akkor jön (nekem még anno 2006-ban), mikor rájössz, hogy hát a mogyoróvaj az így baromira nem Nutella. Ugyanis nem édes, hanem sós, mintha földimogyorót ennél krém formájában. Ami sózottan vagy sótlanul, de azért csak sós, na. És ebből a csodából van creamy (lágy krémes) és crunchy (mogyoródarabokkal). Kenés előtt egy kenőkéssel felkevered a cuccost a dobozban, hogy összekeveredjen a tetejére kivált mogyoróolaj az alatta levő matériával. Egy adag (ajánlottan 32 g) 210 kalória. Az igazi klasszik hozzávaló egy jó cukros fehér kenyér, amire vastagon felviszed a mogyoróvajat, majd rá a lekvárt. Az eredmény irtó tömény, fulladás elkerülése végett kis falatokban javallott enni, ugyanis a mogyoróvaj tapad a szájpadláshoz. Aznap inkább már ne is egyél semmit, mert hízni fogsz, mint egy malac.
És igen, annyira lusta voltam ma, hogy kentem magamnak egy ilyen kenyeret, és most ezt eszegetem, pedig már a kipróbáláskor megfogadtam, hogy ezt a sz***t nem nem soha többé. (Most is újra, még mindig ugyanolyan rossz.) De hogy megennék most egy olasz kagylós spagettit, óó!!!

Első napok New Brunswickban

Tulajdonképpen Highland Parkot kellett volna írnom, mert a lakóhelyem itt van. HP egy község a Raritan folyó partján, amelyet egy híd köt össze New Brunswickkal, ahol a kutatásomat fogom végezni. Úgyhogy az egyszerűség kedvéért legyen NB.
Eddig minden szuperül alakul, és ennek őszintén örülök. Amióta átéltem tavalyi kis New York-i kalandomat abban a szállodában, ahol 27 rugót fizettem egy éjszakáért, aztán végig is imádkoztam ébren, mert úgy nézett ki a hely, mint ahol esténként ártatlan európai turistákat gyilkolnak halomra, ráadásul még az ajtót se lehetett becsukni, némileg átgondoltam, mekkora a szám... Meg valszeg öregszem is, mert egyre jobban adok a nyugalomra és a komfortra. 
Az érkezés és az első két nap igen jól sikerült, mert Allison, a lakótárs, elém jött a reptérre, segített húzni a csomagomat, ráadásul még a taxit is kifizette NB-ból HP-ba. Emellett végigbeszélgettük az utat, és az az első benyomásom, hogy egy igen értelmes, normális nővel van dolgom. Jó kezdet. Egyébként Allison most fejezte be a PhD-ját töri szakon a Rutgersen (az egyetem, ahol én is fogok kutatni), és a magyar viszonyokkal ellentétben ők meg is írják a 3. év végére a disszertációt. Szóval egy doktorral lakom egy fedél alatt. Egyébként idősebb lehet, mert azt mondta, hogy a 90-es években fejezte be az egyetemet. Ha tippelnem kéne, akkor 35-nek néz ki, de valszeg 40 körül járhat. Most kisebb munkákon dolgozik, és pályázgat helyekre, egyetemre szeretne bekerülni tanítani, amire itt úgy tűnik, nagyobb az esély. A Berkeley-re, többek között.
A lakás egyszerű, régiesebb, némileg lelakottabb állapotban van, de otthonosan van berendezve, főleg középbarna színű bútorokkal és rettentő sok könyvvel, oh yeah. Van egy nappali, étkező, egy egész nagy konyha, egy kicsi fürdőszoba, Allison szobája meg az enyém. Az én szobám eléggé kicsi, nagyjából elfér benne kényelmesen egy nagyobb ágy és ennyi, úgyhogy a munkát valszeg kint fogom végezni a nappaliban vagy az étkezőben. Jelenleg egy kihúzható kanapén alszom, de ettől sürgősen meg kell szabadulnom, mert az éjjel minden bordám közé befurakodott legalább egy rugó. Ráadásul még rövid és keskeny is, nincs mit tenni, mennie kell. Ez most egy nagyon fontos projekt, nem akarok minden éjjel 60-szor felkelni. A ház földszintjén, külön bejárattal két srác lakik, akiket elég ritkán látni, pultosként dolgoznak amúgy. Ma a pincében találkoztam az egyikükkel. Van egy kutyájuk is, de az meg nem ugat. Az apartmanunk két végében ki lehet menni, és egy szűkebb lépcsőházszerűségbe érkezel, ahonnan fel lehet menni a padlásra meg le a pincébe. A pincében mosunk, ott van egy mosó- és egy szárítógép az egyik kisebb helyiségben. A srácok szerintem a pince nagyobb "szobáját" is használhatják valamire, mert be van bútorozva (bár félig-meddig egy raktárhelyiség), de vannak egészen nagy festmények a falon, meg klasszikusok festett reprói, ami arra enged következtetni, hogy vagy fest valamelyikük, vagy vannak festő spanjaik. Még gondolkozom én is, hogy hol tudnék felállítani egy festő táborhelyet, ahol nem is csapkodok össze mindent, meg nem is vagyok nagyon útban. Allison ebben is segítőkész, szerintem ha kiválasztom, hogy hova szeretném, simán eltakarítja onnan a cuccokat. De először még a létfontosságú ügyeket kell intézni.
Eddig három körben vásároltam kaját, tisztasági szereket és mosószert. A házunk egyébként tuti helyen van, 1 percre HP főutcájától, és cca. 3-4 percre van több bolt, bank, posta, gyógyszertárak, orvosi rendelők, fodrász, lakberendező, stb. Az élelmiszerárakat még nem számolgattam át ugyan forintba, de nagyjából minden drágább, mint otthon. Ráadásul fogadalmam is, hogy kevesebbet és egészségesebben szeretnék enni, és sportolni, mert erre otthon nem volt időm, hogy ne legyen olyan jóllakott napközis fejem. Nyilván mindenből igyekeztem ráadásul a biot venni, de itt nagyjából az organikus a tuti jelszó, még olyan boltot is láttam az utcán, hogy organikus lakástakarítást vállalnak. Ami sajnos kiábrándító a vásárlással kapcsolatban, hogy volt hely, ahol nem működött a kártyám. Kétszer is fordultam, és két külön terminálnál is visszautasított, pedig a CITI-s ügyfélszolga azt mondta, hogy minden jól van rajta beállítva, aktív, stb.  Ma sikerült is vele pénzt felvennem, utána meg automatikusan letiltottak. A CITI-nek ugyanis megvan az a hülyesége biztonsági korlátozása, hogy ha külföldön vesz fel valaki pénzt, automatikusan letiltják utána a kártyát, aztán később felhívnak, hogy valóban te voltál-e. Emiatt a kis pajkosság miatt viszont a következő élelmiszerboltban is elutasított a terminál. Szerencse, hogy volt nálam kp. Na mindegy, ez így elsőre elég döcögős, el is sírtam magam az engem felhívó ügyfélszolgálatosnak, hogy hát izé, nem ment, két helyen se, direkt ezért kértem ezt a csomagot, nagyon csalódott vevő vagyok. De minden jel szerint nem a kártyával van mégse a baj.
Holnap valószínűleg elmegyek reggel egy magyar misére az amerikai magyar katolikus templomba. Amúgy is összespanoltam már tavaly a pappal (aki I love Budapest feliratú pólóban nyitott ajtót), a kutatásban is szeretném majd a segítségét kérni, és hát a lelki egészségemnek is jót fog tenni. Hétfőtől szervezgetek pár találkozót az egyetemi emberekkel, aztán hadd szóljon.
Na, mehettek kávézni, mára befejeztem. :)