Nem tudom, honnan jött nálam a kertészkedés szeretete, de valahogy mindig úgy gondoltam rá még a lakásban töltött években is, hogy az egy igazán teremtő tevékenység, amit jó lehet végezni. Emellett minden évben erősödik bennem az érzés, hogy a kert türelemre (erre borzasztó nagy szükségem van) és nyugalomra tanít. A magokat nem lehet ostorral csapkodni, hogy kinőjenek a földből, csak szeretettel öntözgetni, és megtalálni nekik a megfelelő helyet. Mázli, hogy ez évben itt van Cs anyukája, aki régi motoros kertszakértőként és virágimádóként segít alakítani a kertet, rengeteget lehet tanulni tőle.
|
Mini veteményes |
|
Ezekből minden reggelihez szedünk egy csokorral |
|
|
Érik a cékla |
|
Római saláta és retek |
|
Leghátul spenót |
|
Dédim kertjében régen méteres hortenziabokrok nőttek. Azóta tart a szerelem. |
|
Előkert |
|
Elő-előkert |
nagyon jó az az emelt ágyás, tele tépkedni való zöldséggel. Szép munka!
VálaszTörlésHa belegondolok nekem is van egy, de azt a köznyelv, csak ablakpárkánynak hívja.
Ugye? Cs építette tavaly. :)
VálaszTörlésNagyon szépek a virágaitok! Nekem már kiment az árvácska... Mondjuk én ősszel ültetem, így tavasszal újra virágzik, májusban pedig elköszönök tőlük 😃 a veteményes pedig csodás. A spenótot meg csak zacsiban láttam még. Ügyik vagytok !
VálaszTörlésEzek kétnyári árvácskák, és mi is ősszel ültettük őket, még most is virágoznak.
TörlésA spenót nagyon bolondbiztos növény, csak elszórod a magokat és kész. :)
gyönyörű, ezért irigyellek, nekem eddig egyetlen kaktuszom volt, az is kipusztult, mert elfelejtettem locsolni (nem vicc! :))
VálaszTörlésFőztél belőle tequilát? :D
Törlés