Annyira, de annyira örülök, hogy végre itthon lehetek, hogy úgy érzem, nekem már jött a Jézuska ez évben. Tegnap pl. már én aludtam Botekkel 3 hónap után először (sajnos nem tudom kiemelni az ágyból, de szerencsére most már csak egyszer kel fel éjjel, és akkor megkérem Cs-t, hogy segítsen). Emellett minden nap megállapítom, hogy a babanyak zseniális egy találmány. Újabb förszt három hónap után, hogy végre ülő helyzetben fel tudom emelni a vállamra a pöttömt. Az a legjobb, amikor etetés közben kidől, aztán felrakom a vállamra, és ott alszik tovább. Ilyenkor aztán gátlástalanul teleszuszogom és szagolgatom meg puszilgatom a nyakát.