VAKÁCIÓÓÓÓ!!!!

Mai szösszenetek:

1. Láttam ma Gyébácsi feleségét. Tehát létezik, eddig azt hittem, ő is olyan, mint Colombo felesége. Hangos udvariasat ráköszöntem, mire sarkon fordult, és bement a házba. Teljesen igaza van, nem szabad elkapatni a szomszédokat.

2. T: "Rettenetes ennek a gumicukornak az íze. Leöblítem egy kis Maoammal."

3. Honnan tudod eldönteni, hogy igazi informatikussal sodort össze a Sors? Mikor hazajön, és ahelyett, hogy közölné, "fáradt vagyok", ledől a kanapéra, és elhümmögi a Wizard of Wor "game over" zenéjét.

AKÁCIÓ!

Mellesleg holnap már csak leadom a munkaeszközöket, és a távozás hímes mezejére lépek. Nem, nem céges autót, nekem annak még matchboxot se adtak. Bár egyszer koccantam a főnök kölcsönbe adott céges kocsijával - az igazán bátrak így tolják (az előttük lévő autót).

KÁCIÓ!

Egyébiránt mióta terhes vagyok, nem igazán kívánom az édes kajákat (se csoki, se más édesség), a sósakat viszont nagyon is. A szivatás, hogy lil'mamáknak nem lehet olyan húsokat enni, amelyeket csak szárítottak v. füstöltek, de nincsenek főzve/sütve = a felvágottak 70%-a tiltólistás. A sült sonkák és társaik már a fülemen jönnek ki...

Múlt héten viszont itthon voltak tesómék, és a sógorom kicsapott elém egy nagy darab illatozó zsírszalonnát, kenyeret és savanyú káposztát. Majd elkezdte gyártani a katonákat... Elsápadás után gyorsan kisírtam magamnak három katonát... Ekkora gasztroorgazmusban már rég volt részem!

ÁCIÓ!

CIÓ!

Ez a kép pedig annyira adja, hogy muszáj vagyok ide linkelni avie oldaláról: http://avieblog.files.wordpress.com/2014/02/blog_ay53myw_460s.jpg

IÓ!

A múlt héten már majdnem megörültem, hogy megmozdult a gyerek, aztán rá kellett jönnöm, hogy az valószínűleg csak a csípős paradicsomos pasta volt, amit ebédre ettem.

Ó!

Most már eljutottunk odáig, hogy elkezdhetem írni (munkanapokban számolva) a Vakáció betűit. 8)

Férfinevek XXI. század

A csütörtöki ultrahang nem csak azért volt jó, mert mondták, hogy a babber egészséges, hanem mert a dokinéne most 100%-ra mondta, hogy kisfiunk lesz. Úgyhogy végre elkezdhettem behajtani Cs-n a névkeresés nemes családi feladatát. Elmondhatom, hogy döbbenet, hogy milyen nevek vannak engedélyezve, némelyiket alig bírtam kiolvasni, másokon meg sírva röhögtünk. Azt már ki se fejtem, hogy a gyerek lehetne Vágó Gandalf, Frodó vagy Dzsasztin is. De megpecsételhetjük a sorsát akár a Dagobert (lehet egyszer ő is még gazdag nagybácsi), Cvi, Levéd ("Kapus leszel, fiam!"), Ernye(-bernye!), Csege (Vara vezetéknevűek előnyben), vagy akár a Boáz (ki mindenhova oda...) nevekkel is. A kedvenceim mégis a Bors ("kicsi vagy fiam, de erős!", mellesleg gasztrobuzi szülők ultimate névválasztása) és a Móka (második gyerek neve kötelezően Kacagás). Az abszolút családi favorit azonban, amit Cs a következőképpen prezentált: "This is my boy. He's Hiláriusz."

Irtó régi ez a szám, de már régen is imádtam, meg a klipjét is. Most nem a klipes, hanem az albumverzióját teszem ide: http://www.youtube.com/watch?v=GbQLB0q3hts
Ennek a nőnek meg annyira szexuális a hangja, hogy awwwwwww....

És mivel Valentin nap van, nem átallok egy vonatkozó képeslapocskát is idetenni, amit küldök nagy szeretettel Cs-nek, a kisfiunknak (:D), és mindenkinek, aki szeret minket és Valentint és Bálintot, és a 14-éket. Éljen május elseje!

PUF update

Sajnos mégse megyünk ma este hőzöngeni. Bejelentették, hogy országos infulenza(nagyimtól sic!)járvány van, kismamák kuporodjanak be sírva a sarokba egy hónapig. (Pedig milyen fontos, hogy a gyermek zenei nevelése már időben elkezdődjön!!) Ráadásul 10-kor kezdődik az esemény, nekem akkorra meg az esték többségén már lejár a szavatosságom.

A szomszédunk, Gy bácsi (ez olyan South Parkos, nem? :D) már most egy jelenség. Ő mindent tud, ami a telepen történik, mindenkit ismer (még a védőnőmet is vazzeg), és mindig mindenről értesült. Ma becsenget hozzánk a futár. Húzom a cipőm, lépek ki az ajtón, mikor hallom, hogy ő már kiabál át a hapsinak, hogy "Szerintem nincsenek itthon!" Futár meg, "Szerintem meg de!"

Mondom Cs-nek, ehhez be van kötve a csengőnk, vagy mi a f*sz??

Bútort keresünk a nappali-étkezőbe. Minden egybevágni látszott, mikor rátaláltam neten a Tímea Bútorboltra a VÁGÓhíd utcán, és még Dallas bútorsoruk is volt, hihhhetetlen! Ettől már csak az a hihetetlenebb, hogy mennyire nem tetszenek a dolgaik, úgyhogy most mégse csorgatunk pénzt a famíliának.

Az internett már most eláraszt baba-mama reklámokkal (tudnak valamit a rohadékok!), de azért még úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére pénteken ellátogatunk egy PUF koncertre hőzöngeni.

Az ijedtség eloszlatása végett szeretném közölni, hogy még nem tudjuk egyelőre a gyermek nemét és nevét sem, de ha már majd tudjuk is, akkor sem Jankó vagy Janka lesz. :))

Gyors update a jelenlegi helyzetről: eddig a házban minden menő, annyira zsír, hogy minden lomunknak van helye még táncolni is, és van most már 8 Mbit/s letöltési sebességű "Professional"(!) netcsomagunk attól az egy szem szolgáltatótól, aki hajlandó mikrohullámon keresztül falura is szolgáltatni. No de sebaj, a munkához most úgy tűnik, elegendő lesz... Mellesleg már csak 3,5 hetet dolgozok, és Nektek elárulhatom, hogy már alig várom a végét. Nem azért, mert baj van vele, hanem mert 1. nagyon elfáraszt egy napot végighúzni, még akkor is, ha épp nem vagyok rosszul, 2. mire este végzek, annyira lemerülök, hogy képtelen vagyok kimozdulni, aminek az az eredménye, hogy teljesen kezdek bezárkózni. Szóval ha valaki szegény otthonülő kismamát szeretne látogatni februári nyomorában, csak szóljon! :)) Azt nem garantálhatom ugyan, hogy végig ébren is maradok, mikor itt vagy, de egy próbát megérhet. Sör lesz.
Amúgy a hét eddig elég foscsi volt jólléti szempontból, mert 3 napig éjjel-nappal fájt a fejem (és ilyenkor ugye nem szabad gyógyszarozni), majd tegnap elmentem reggel 8-ra éhgyomorra vérvételre, ahol még arra is 40 percet állítottak 7 üveg vérért, hogy a nyavalyás papírt bevegyék, én meg már majdnem elájultam, a fejem meg szét akart robbanni. Azzal vigasztalom magam, hogy ettől a héten már csak jobb lehet. Az #picsogás c. bejegyzést olvashattátok.

Beköltöztünk. Off-on vagyunk.