Képzeljétek el, hogy ma olyan történt velem, hogy ugye elköltözött a csoportunk a belvárosi irodába (ami hujjé), én meg a szintünkön két hét után elkezdtem a lakberendezést (régen ez is volt a munkakörömben, meg hát azért csak kierősködik belőlem vmi otthonosításra való női hajlam). Kitaláltuk, hogy kialakítunk két babzsákos pihenőszigetet, ahol lehet kávézni és meetingeket tartani, ha szükséges. Kihúztam két babzsákot itt meg nem nevezett csapat kubikjaiból mert hát ugye az közös használatú. Erre elém szaladt a managerük, hogy de ugye én ezt megbeszéltem a programozókkal? Hámmondom nem, mert ez közös használatú. Hádde ez így nem lesz jó, mit fognak szólni hozzá, beszéljek velük, és mivel már lebeszéltük, hogy lesz majd nekik egy facilitált team buildingük is, "majd ezt a dolgot is vegyük bele a team buildingbe" (sic!).
Később Zével cseteltünk, és mondtam neki, hogy szerintem akkor majd csapatépítőn babzsákot fogunk varrni és tölteni, mire azt mondta, hogy "töltse, akinek Imre az anyja!" A másik opció még az lehet, hogy addig felhajtok egy babzsákjuktól megfosztott programozókra specializálódott pszichológuscsoportot.
Írtam a csapatnak, hogy én voltam a gaz babzsákrabló, és bátran jöjjenek hozzám panaszra.
Nulladik világ problem rulz.