Nem szeretem EZT a számot. De mindig az eszembe jut róla az a pillanat, mikor Pesten voltam, ez szólt, és a nővérem ott ringatta a karjában a két hónapos apró kislányát a zenére. És akkor volt ez a sor, hogy "amikor majd eljönnek a régen várt csodák", tesóm pedig nézzett a távolba, mint ahogy csak az édesanyák tudnak. Én meg néztem őket, és teljesen elérzékenyültem. Az egy Tökéletes pillanat volt.