Imádom, amikor így esik az eső, mint ma hajnalban, és veri az ágyunk feletti tetőablakot. Tisztára kuckós hangulatom lesz tőle, és legszívesebben egész nap csak felváltva aludnék és szagolgatnám az ágyneműnket. Esetleg a takaró alatt kakaót szörcsölgetve filmet néznék. Igazán kisigényű háziállat vagyok, valaki fogadjon örökbe!

#hepinesz

Tegnap háton fekve magamra húztam a gyereket, alulnézetből végignéztem, ahogy körbekémlel a szobában, majd öt perc alatt korcsolyapályát csinál a nyakamból a nyálával, és csúszkál benne.

"You must learn to let yourself sink to the deepest mysteries To then awaken in the Light."

http://bigblue.postr.hu/zuhanas-az-ismeretlenbe?utm_source=origo-nyito&utm_medium=cimlapi_box&utm_campaign=sec
 

Nem szeretem, mikor olyan "bölcsességeket" látok, hogy "Anyának lenni nem könnyű, ha az lenne, az apák csinálnák" és hasonlók. Nem kell nagyszájúskodni az apa ellenében, hogy defaszagyerekvagyok csak attól, hogy én anya vagyok. Komolyan kell az ellenpont? A női önbecsülés a férfiak lekicsinylésének talaján csírázik? Szerintem nem kell mutogatni, hogy ő nem szülne gyereket, mert ha fejre áll és a legerősebb és legkitartóbb, akkor se fog. De kb. minden másra képes, és meg is teszi. Őszintén remélem, hogy nem csak engem kényeztet el az élet, de nálunk Apa is nagybetűs, nem csak Anya.

Hatodik hete, hogy fekszek, de már sokkal jobban vagyok, jobban tudok mozogni. Egyelőre nem lesz műtét (túl frissnek mondják a törést és az anesztes sem vállalta) és más kezelés sem, bízunk abban, hogy a saját szervezetem visszaépíti magát. Egyébként a véreredmények szerint tök jól reagálok a vitaminokra és az injekcióra. Jár már hozzám gyógytornász is, és most már naponta 15 percekre tologathatom a babakocsiban a Szöszfejűt is. Végre friss levegőt szívunk! Üdv, vénasszonyok nyara!

Ma reggel azt mondta a kisfiam, hogy "kukukk!" :D

Hogyan ösztönözzük kakilásra a gyereket

Halk jazz zene mellett szorítsuk mindkét kezét, és mondjuk neki, hogy "Oh yeah, gimme that shit!"

"Nekem gurultál, köcsög!"
és
"Jó reggelt, ki az ágyból!"

Mekkora egy rohadék, imádom! :)

(Többek között) ezért

Hasra fektetem magam mellé az ágyban, cumi a szájban, hát- és fejsimi on. Jön az "aja-aja-gaja-aja". Elkezd kúszni felém, megragadja a párnám szélét. Annál fogva még közelebb húzódik, hozzádörgölőzik a párnához, majd lehunyja a szemét és alszik.

Háromnaponta kell tapaszt cserélni, éjjel megtörtént a kísérlet #2. Most örülök magamnak, mert tegnap este óta nincs rajtam tapasz, és elviselhető szinten van a jaj. E pillanatban nincs bennem fájdalomcsillapító. :)

Másik - nekem legalábbis - izgalmas fejlemény, hogy úgy néz ki, lehet mégis megműtenek. Ez a jövő héten fog kiderülni. A reumatológus úgy gondolta ugyanis, hogy egyrészt a Klinikán nem is volt nagy szakértője ennek a beavatkozásnak, másrészt annyi csigolyám tört, hogy szerinte az ottani idegsebészek csak vakargatták a fejüket, hogy de akkor most mégis melyikhez nyúljanak, és ezért mondták, hogy inkább hagyjuk a francba az egész műtétet. Na most a reumatológus véleményt kért a Kenézyben attól az idegsebésztől, aki állítólag a városban a legjobban csinálja ezt, és azt mondta, egy 25 perces műtétben korrigálná három csigolyám állapotát, azokét, amelyek a legrosszabb állapotban vannak. A többit nem piszkálná. A műtét során a három csigolyát visszaemelnék közel eredeti magasságára, és kitöltenék a beroppanást speciális cementtel. (A sok implantommal meg az új májjal olyan leszek, mint Lassard parancsnok a Nagy durranásból.) Ez állítólag az érintett csigolyáknál azonnali fájdalomcsillapítást eredményez, helyreállít valamit a gerinc görbületéből, és hosszú távon csökkenti a további beroppanások esélyét. Bizakodó vagyok, mondtam a dokinak, hogy csináljuk. Úgyis csak itt fekszem, ez talán felgyorsítaná a talpraállásomat. Short-term goal lábra állni (nagyon reménykedek, hogy ez menni fog egy hónap múlva), és emberként funkcionálni, long-term meg, hogy Karácsonyra már meg tudjam emelni a kisfiamat.

Nagyon keveset írok a bogárkánkról, pedig a vele töltött percek segítenek elviselni, hogy már három hete folyamatosan fekszem, és még a kertig se jutottam el. Arról már írtam, hogy nyugodt természetű kiffiú, jól eszik és sokat alszik. A születése óta több mint két kilót dobott magára, és 10 centit nőtt. Ez lehet sokaknak nem mond semmit arányaiban, de elmondhatom, hogy igen vaskos combjai vannak. :) Egyre babásabb a formája, már nem olyan kis újszülött, és nagyon figyelmesen szemlélget. Reggelente, jellemzően 7 körül van egy aktívabb időszaka, mikor evés után nem akar visszaaludni, hanem igényli a foglalkoztatást. Ilyenkor idehozzák mellém, játékokat nézegetünk, versikéket mondok neki, szuszogok a nyakába (mondtam már, milyen jó szagú???) és hasonlók. Most már babanyelven visszagagyarászik, és nyúl a tárgyak után. Jó nekünk. :)